Mérleg

A GBT-s macaronokkal együtt elfogyott 20 ív sütőpapír és 51 tojás. Mák és mogyoró csak fél, mandula egy, dió úgy kettő, aszalt gyümölcs 3 kiló felett.

A többit képzeljétek hozzá :) . És ez ugye csak a süti szekció.
Érzem, hogy közelednek a natúr joghurt-gyümölcsnapok...

Karácsonyi mese

Ez most hosszú lesz. Ha van végre időd megállni, elfelejtkezni a rohanásról, az ünnep előtti tülekedésről, a válság ellenére az utolsó pillanatban mégiscsak zsúfolt boltokról, a magad elé állított számtalan elvárásról - milyen a tökéletes teríték, a tökéletes menü, a tökéletes karácsony - akkor vedd öledbe a kisgyereked és olvasd el neki, vagy csak úgy magadnak, ezt a mesét.

A fekete bárányka
Döbrentey Ildikó meséje

Régen történt, nagyon régen, Betlehem városa mellett a réten.
Birkák legeltek arra éppen: öt birka, tíz birka, száz birka. Csak úgy fehérlett tőlük a táj. A nagy fehérség közepében egy apró fekete pötty: egy fekete bárányka táncolt és ugrándozott széles jókedvében. De olyan szépen táncolt és olyan vidáman ugrándozott, hogy a rét, tél közepén, kivirágzott, mintha tavasz lett volna.
Sehogyan sem tetszett ez a fehér birkáknak. Irigykedve bégettek:
-Bee! Mit keres köztünk ez a fekete? Mit táncol, mit ugrál ez itt? Mit zavar ez itt?Bee! Akárkinek gyereke, nem kellesz te fekete!
És kilökték maguk közül a fekete báránykát.
Olyan hirtelen történt mindez, hogy a fekete báránykának még csodálkozni sem maradt ideje.Máris elvonult a nyáj, és ő ott maradt egyedül.Várt egy darabig, hátha visszajön érte valaki, várt, de nem jött senki. Akkor lehajtotta a fejét, és szomorúan elindult, hogy szállást keressen éjszakára. Nem táncolt, nem ugrándozott. Csak ment, ment, amerre a szeme látott. El is fáradt a lába.Már a csillagok is feljöttek, mikor végre egy elhagyatott istálló akadt az útjába.
Omladozott az istálló fala, a tetején befútt a szél, ám az ajtaja sarkig tárva. Óvatosan belesett az árva fekete bárányka.
Szalmával tele jászol állt az istálló közepén, mögötte vaksin hunyorgó, félig vak tehénke. A tehénke barátságosan elbődült és kiintegetett a fülével, mintha hívogatná a vendéget.
Nem kérette magát a bárányka. Besurrant az istállóba, s elvackolt a jászol alá, a félhomályba. Nagy csöndesen lapult ottan, nem is moccant, nem is szusszant.
Attól kezdve ketten éltek az istállóban: a félig vak tehénke meg az árva fekete bárányka.Nem sokat beszéltek, így hát jól megfértek.
Egy nap, legelészés közben, a szokottnál messzebb kalandozott a fekete bárányka. Váratlanul különös társaság tűnt fel a réten. Viselős, gyermeket váró asszony ült egy öreg, süket csacsi hátán.Mellettük egy férfi ballagott. Egyenesen arra tartottak ahol a bárányka legelészett. Az asszony szép arcát gond gyötörte:
- Jaj, Józsefem! Úgy érzem, éjszaka meglesz a gyermek, és nincs egy zug, ahol meghúzhatnánk magunkat!
A férfi nyugtatta:
- Türelem, Máriám, megsegít az isten. Majd csak jut nekünk is fedél.
És körülnézett a kietlen, nagy pusztaságban.
Ó, szegények ! - szánakozott a fekete bárányka. - Kizárta őket is a nyáj. Majd én segítek nekik! - Azzal elébük lépett, és vezetni kezdte őket, egyenesen az istálló felé. Az öreg, süket csacsi azonnal a nyomába szegődött.
- Ki vezet bennünket?- kérdezte az asszony.
- Egy fekete bárányka... - válaszolta csodálkozva a férfi.
Elérkeztek az istálló ajtajához. Ott megálltak. Rájuk hunyorgott a félig vak tehénke, aztán barátságosan elbődült, és kiintegetett a fülével, mintha hívogatná a vendéget.
A jövevények hálásan beléptek az istállóba, s letelepedtek a jászol mellé. A csacsit bekötötték a tehénkéhez, a jászol mögé. A bárányka elvackolt a szokott helyén, a jászol alatt. Minden elcsendesedett.
Éjszaka közepén gyermeksírásra riadt a fekete bárányka. Nyitni akarta a szemét, ám a napnál is fényesebb fény kápráztatta el. Remegő lábbal felállt és kidugta a fejét a jászol alól.
Hát, az istálló fényárban úszott! Ragyogott a félig vak tehénke szeme, selymesen pompázott a süket csacsi vedlett sörénye. A jászolban aranyszálként csillogott a szalma, rajta csöpp újszülött feküdt, kendőbe bugyolálva. Egyenesen a jászol alól kukucskáló fekete bárányra nevetett.
- Lehet, hogy mégsem vagyok olyan fekete? - gondolta felbátorodva a fekete bárányka, s kilépett a jászol alól. Az újszülött újból rámosolygott.
A báránykának ettől olyan jókedve kerekedett, hogy táncolni és ugrándozni szeretett volna. S úgy is tett: táncolni és ugrándozni kezdett, mint réges-régen, a fehér nyáj közepében.
Sugárzó arccal nézte őt az anya, a férfi és a gyermek. A bárányka csodálkozva vette észre, hogy az ajtóban pásztorok tolonganak, s mögöttük... Mögöttük a szívtelen fehér birkák nyája bégetett!
- Ugye, most bejönnétek, ha mernétek! - húzta ki magát a fekete bárányka. Már nem remegett a lába, hanem táncolt és táncolt, és ugrándozott és ugrándozott. Olyan jól érezte magát, hogy azt gondolta:
- Miért ne jönnének be a fehér birkák is? Hiszen a testvéreim.- És kiszólt nekik: -Gyertek beljebb! Gyertek beljebb!
S a fehér birkák bégetve betódultak.
A fekete bárányka ekkor visszahúzódott a jászol alá. A csillogáson át is látta, hogy a gyermek elálmosodott. Erre ő is ásított egyet, bevackolt a jó puha szalmába és elszenderedett.

Ezer és ezer híres kép, festmények és szobrok őrzik ennek az éjszakának, az első szent karácsony éjszakájának a csodáját. Minden képen ott látható a kis Jézus, Mária, József, a pásztorok, a fehér birkák, a tehénke, meg a csacsi. Na de hol a fekete bárányka? Őt még nem látta soha senki!
Nem ám mert egyesegyedül csak ti tudjátok, hogy a jászol alatt is ott lapul valaki. Valaki, aki fedél alá vezette Máriát és Józsefet, valaki, aki elsőként táncolt és ugrándozott a kis Jézusnak, valaki, aki a rosszra jóval válaszolt.
Valaki, aki végre boldogan szuszog: a fekete bárányka.

Fehérboros-fűszeres körte fehércsoki-krémmel

Ez a hónap nálam a desszerteké :) . Nemisbékánál megcsíptem egy 2. helyet, ez a körtés pedig a Gasztrotippen vitte el a desszertkategória első díját. Köszönöm a zsűri bizalmát! Hátha megtetszik még valakinek, valamelyik ünnepi estére, egy könnyű kör a beiglik után...

Hozzávalók:


4 körte

4 dl fehérbor

1 púpozott kávéskanál mézeskalácsfűszer

1 ek. méz

1 citrom leve

100gr fehércsokoládé

30 ml tejszín

A körtéket zöldséghámozóval meghámoztam, úgy hogy a szára rajtamaradjon, az alját egyenesre vágtam, citromlével átkentem.

A fehérbort összekevertem a mézeskalácsfűszerrel, mézzel és a citromlével.

A körtéket akkora bögrébe állítottam, amelybe pont belefértek, felöntöttem a fűszeres fehér borral, és 2 perc alatt a mikro legmagasabb fokozatán egyenként megpároltam. ( Kicsi, mély lábasba állítva is lehet párolni a körtéket néhány percig a tűzhelyen.)

A körtéket újból átkentem kis citromlével, lehűtöttem, a felső egyharmadánál keresztben elvágtam.
Amíg a körte hűlt, a tejszínt kissé (Ne legyen kézmelegnél sokkal melegebb, mert összerántja a csokit) felmelegítettem, és az apróra összetört fehércsokira öntve sima krémmé kevertem.
A hűtőben visszadermesztettem,robotgéppel felvertem és a krémet csillagcsöves nyomózsákból az elvágott körtékbe töltöttem, a felső részt visszahelyeztem.

Jó hidegen tökéletes.

A maradék krémhez több tejszínt adva mártásként lehet köríteni a körtéket, vagy a fűszeres fehérbort beforralva öntjük a körték alá.
Előbbi esetben a maradék párolólevet szintén lehet behűteni, és azt isszuk a körte mellé.


A töltött körte ötlete a Séfexpressz kis fözetsorozatából való.

Tükröm,tükröm...

mondd meg nékem, melyik a legrémesebb képem???

Annyira tetszett Doki körkérdése, hogy egyből kikönyörögtem magamnak kommentben egy idegurítást, és Zsuzsi volt olyan aranyos, hogy egyből reagált, így nosztalgiázhatok egy kicsit és vigyoroghatok/szörnyülködhetek kicsit magamon, ami, mint tudjuk, rendkívül jellemfejlesztő elfoglaltság.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma is azzal a géppek fotózok, mint akkor, viszont elolvastam a használati utasítást, ami nagy segítség volt, mert megtudtam, hogy a sok kis fura ábra közül például az a fekete kocka-két háromszög-izé a fehéregyensúly beállítására szolgál, amivel elérhető, hogy nem csak full napsütésben lesznek színhelyesek a képek, hogy ott alul a bal gombbal be lehet rácsozni a kijelzőt, így könnyebb eltalálni a képarányokat, meg pár ilyesmi. Így fel tudok már tenni pár kedvencet is, ami már viszonylag jól megállja a helyét. Biztos, hogy egy hozzáértő még ennél sokkal többet is ki tudna hozni a gépből, a kompozícióról, ötletről és múvészi érzékről nem is beszélve, és ha egyszer odajutok, akkor persze beszerzek további 300 kelléket, csak azt nem tudom, hol árulnak olyan étkészletet, amiben nem 12 egyforma, hanem 12 különböző színű, mintájú és formájú tányér van...?
Ja és mivel nincs olyan képszerkesztő programom, amivel helyesen egymás mellé tudnám pakolni a képeket, akkor jöjjenek sokkolóan sorban:


-belóg a gépszíj :)



- az emblematikus piszkeszósz elég homály...


-sötét, csúnya, esős nap volt, na...



-hogy ez a palcsinta-lasagne milyen finom, kár hogy ilyen ronda :(




és most pár kedvenc, miben az éles szemű hozzáértő biztos talál még hibát, de én így szeretem :)










persze van gáz szöveg is elég, rendesen modoros, pl:

"Itt még zajlik az eperszezon, nem véletlenül van a város címerében eper. Nekem ez a kedvenc gyümölcsöm, imádják a gyerekek ( és jó nevelést kapva szóba sem kerül, hogy megcukrozzák), ezért a szokásos dzsemfőzésen túl mindig kimerítően és hosszasan tervezgetem, mi mindent fogok eperből csinálni. Parfé, torta, eperbomba, eperkrém, turmix minden reggel, tejszínes eperkrémleves stb-stb. Aztán szembetalákozunk a nagy tál eperrel, és elveszünk. Finom szerdán vagy szombaton a piacról, még jobb a néhány tenyérnyi eperültetvényünkről ( idén kicsi, megsült, csigarágta, de bio és a miénk) , de a legjobb amikor a kertőrült szomszéd néni átad a kerítés felett egy frissenszedett, nagy doboznyit."


Továbbgurítom Cserkének és Saját levében-nek, de ők a szöveg alől felmentést kapnak!!!

Narancsos-fahéjas csigák

A kép nem lámpafényes. Ennek a kalácsnak ilyen a színe...Már egy ideje kinéztem magamnak, és mikor most elolvastam odafigyelve a receptet, elég furcsának tűnt, de hát szombat van, kelt tésztára áhítozott a Nép, annak meg idő kell, nem lehetett sokáig habozni. Nem bántam meg, szuper sütivel gyarapodott a repertoár, bár a narancsdzsem miatt, ami alapból kicsit kesernyés, finnyáskodott az apraja, közölték, a tészta maradhat, csak legközelebb rengeteg kakaóval, légyszi, anya.

Szóval a tésztára visszatérve, ennél egyszerűbbel még nem nagyon találkoztam: élesztős, de nem kell dagasztani, (tényleg, még az is meg tudja csinálni, akinek nemhogy kenyérsütőgépe nincs, éppúgy mint nekem, hanem dagasztókaros robotgépe se) csak keverni, van benne sütőpor meg szódabikarbóna is (hogy van valami jelentőségük, vagy nincs, nem tudom, legközelebb lehet, kihagyom őket), az eredmény könnyű, repülős, foszlós, nagyon kiadós, magát etető kalács. Igaz, diétásnak nem nevezhető, de hát ami jó van az életben....





Ez a mennyiség komplett kitöltött egy 26 cm-es tortaformát és egy 15X25 ös jénai tálat, így legközelebb lehet kétféle, a nagyoknak az eredeti fahéjas-juharszirupos-kávés, a kisebbek meg egyék csak a csokisukat!


Hozzávalók:

-a tésztához

62,5 dkg dkg liszt

12 dkg vaj

10 dkg cukor

0,5 liter tej

1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő

1 púpozott kk. sütőpor

1 csapott kk. szódabikarbóna


-töltelékhez

8 ek. narancsdzsem

5 dkg olvasztott vaj

-az öntethez:

10 dkg cukor

3 dkg olvasztott vaj

1,2 dl narancslé

fahéj ízlés szerint


A fura kelt tésztát úgy kellett kezdeni, hogy egy nagy lábasban felmelegítettem a cukrot, a vajat és a tejet egészen forróra, éppcsak hogy ne forrjon. Ezután hűlni hagytam egészen langyosra, hogy ne ölje le az élesztőt. Az élesztőt ezután beleszórtam, elkevertem kicsit,vártam pár percet, és belekevertem 50 dkg lisztet.
Ekkor nagyjából nokedlitészta keménységű volt, egész kevés keverésre sima lett rögtön. Letakarva kelt 1 órát, ezután rászórtam a maradék 12,5 dkg lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, beledolgoztam részben fakanállal, részben kézzel már a munkapulton, kicsit átgyúrtam és kb.50X25-ös téglalappá nyújtottam.
Megkentem a lágy vajjal, rákanalaztam a narancsdzsemet, a receptet követve megszórtam ugyan cukorral- sokkal kevesebbel, így az a gyerekeknek kevésnek bizonyult - , majd a hosszabbik oldaláról feltekertem. Jó 2,5 cm-es szeleteket vágtam és besorakoztattam a formákba, majd megint hagytam nőni őket 20 percig.



Ekkorra a sütő is előmelegedett 200 fokra, de amint betettem a tésztát, visszavettem 180 fokra.Mivel az eredeti receptnél vastagabb csigákat vágtam, 45 perc kellett a teljes átsüléshez, és 20 perc után alufóliát is tettem a tetejére.

A forró csigákat még a formában meglocsoltam az olvasztott vajjal, fahéjjal, narancslével elkevert porcukorral.

A recpetet Pioneerwoman-tól tanultam.

Mascarpone sk., otthon

Ez csak egy ürügy volt, hogy egy kicsit úgy csináljak, mint aki főz...
De mostmár hamarosan...holnaputántól...kár, hogy ésszerűségi okokból úgy kellett döntsek, először a kamrát kéne rendbevágni, mert valószínűleg van változatos dobozokba rejtve 5 kg mazsola és 10 csomag kókuszreszelék, rengeteg sütőpor, de tortazselé egy se (esetleg fordítva) ,viszont nincs fél kilónál több liszt, cukor meg egyáltalán, ellenben sikerült vennem 10kg kapirgálós csirkét pont akkor, mikor bedöglött a mélyhűtő.

Szóval Cserke, meg Lúdanyó (azt hiszem) itt a megoldás a gumiízű-állagú mascarpone prblémájára. Főzni kell otthon.

Már az Olasz Kulináriát olvasgatva feltűnt, hogy a mascarpone házilagos előállítása nem egy nagy boszorkányság, és amikor egy kis retro-hetvenes évekbeli konyhaboltocskában megláttam 1500 pénzért az ételhőmérőt ( a népi Kína egyszerű, de nagyszerű terméke, bár valami flancos olaszos nevű Kft. forgalmazza), akkor már tudtam hogy egyszer lesz nekem igazi házi mascarponém. Sőt, ezután már csak ilyen lesz mindig.

Ne is várja senki az összehasonlítást egyik boltival sem, mert nem is lehet összehasonlítani. Sűrű, sárga, van neki íze - mascarpone-íze-tejszín-íze - picit savanykás-édes egyszerre. Jobb csak akkor lehetne, ha házitejről gyűjtünk tejszínt, de azért fél liter alatt nem érdemes nekiállni, úgy meg tejtermelők előnyben.

Nem kaptam sehol sem nem ultrapasztőrözött tejszínt sem (még a Metróban reménykedem) - igen, és benne van az a béna karragén stabilizátor is, ha netán valaki fel akarja verni - de ennek ellenére működött; hétvégén tiramisu lesz.

Ja és az ára ebben a csúnya válságos, ködös, sötét világban igen vigasztaló: német tejszínekből csináltam, egyik poharas, másik kettő dobozos kétdecis, pontosan 26, 6 dkg lett 500 ml tejszínből, ami testvérek között is alig 400 Ft környékére jön ki. Ja és most láttam, hogy az ismert magyar gyártmányban van ám tej is.. De minek??


Hozzávalók:

0,5 l tejszín

1 ek. citromlé





A tejszínt lassú tűzön kevergetve felmelegítettem 80-85 fokra, közben hozzáadtam a citromlét, és a legkisebb lángra áttéve, ezt a hőfokot tartva kevergettem 15 percig.

Ekkor kb. annyira sűrű csak, mint egy vékony sodó: a kanál hátán vékony réteg tapad meg belőle.

Ezután levettem a tűzről, hagytam kihűlni és egy szűrőben, vékony vászonzsebkendőn keresztül 24 órát hagytam csöpögni a hűtőben.

A technikai megvalósítást BakingObsession-tól lestem el.

Narancsos-mákos panna cotta

Ugyan fejben megvolt az előétel és a főétel is, de csak a desszert jött máig össze a nemisbéka féle gyors karácsonyi menüből. Az viszont olyan lett, amilyennek elképzeltem, hagyományos is meg nem is, a hűtést leszámítva pontosan 5 perc elkészíteni, nem túl édes, selymesen olvadó, karácsonyízű, csinos és ráadásul mindenkinek ízlett. Ha nem is karácsonyeste ( mert ott bérelt helye van Mamma Sacher tortájának, lehetőleg minél giccsesebb marcipándíszítéssel, melyre lelkesen ötletelnek a családtagok már december elejétől), de valamikor az ünnepek alatt biztos lesz ismétlés.

A mák döntő része a forma aljára összpontosult, de erre számítottam már az After eight panna cotta tapasztalatai alapján, de ettől függetlenül a mák íze szépen átjárta az egész desszertet.



Hozzávalók 4 személyre:

4 dl tejszín

4 ek. darált mák

2 nagy narancs reszelt héja és leve

2 csapott tk. zselatin

2 ek.plusz 2 tk. méz

1 tk. vaníliakivonat




A zselatint elkevertem 3 ek. tejszínnel, a többi tejszínt kevergetve felforraltam a mákkal , 2 evőkanál mézzel, a reszelt narancshéjjal és a vaníliakivonattal. A tűzről lehúzva simára kevertem benne a megáztatott zselatint, visszatettem egyet forrni, azután kiöblített formákba öntöttem.

(A rákerülő szirup elég édes, de édesszájúabbak emelhetik kicsit a tejszínbe kerülő méz mennyiségét)

Mivel fémformáim vannak, így 3 óra hűtés után már lehetett kis kiborítani őket, miután pillanatra forró vízbe mártottam az edénykéket.

Kerámiaformák esetén jobb biztosra menni, és inkább délelőtt megcsinálni ha vacsora mellé adjuk.

A narancsok levét felére beforraltam a két teáskanálnyi mézzel, és a sűrű sziruppal meglocsoltam a desszertet.

VKF! XXX. Házi mézes marcipán - Anthon Berg szívecskék

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi a kedvenc csokim, nem kell gondolkodnom semennyit. Anthon Berg marcipános-aszalt szilvás-madeirás, vágom rá, mert igen jó ízlésem van. Kár, hogy a dán királyi udvar szállítója a mi utcánkba nem szállít rendszeresen, sőt, komoly pénzt kér el a csokijáért; bár lehet, ha a csoki mindennapi vendég lenne a konyhafiókban, már nem is ízlene annyira. Ezért mikor azon gondolkodtam, hogy a sárgabarackos gombócok helyett idén mit újítsak bonbonfronton, akkor egyből eszembe jutott, hogy kellene valami hómméd Anthon Berget előállítani, és ahhoz meg úgyis kell marcipán, akkor elmesélem azt is, hogy én hogy csinálom.

A marcipánról csak annyit, hogy legeslegigazibban nem készül semmiből, csak kizárólag mandulából és cukorból, a nedvességét pedig nem más, mint a mozsárban tört mandulaszemekből származó mandulaolaj adja, a minimális rózsavizet pedig ízesítés gyanánt adták hozzá.
Sokan gondolják úgy, hogy ők találták fel - a velenceiek északon, szicíliaiak délen vagy a lübeckiek még inkább északon - de valójában a perzsiai származású mandula ilyen jellegű felhasználása éppúgy az arab világ közvetítésével érkezett Európába, mint a nulla vagy a sorbet.

Végül is mindegy, a lényeg, hogy a marcipán jó dolog, én egy régi újságmelléklet Szamos marcipánról szóló interjújában akadtam a receptre, és mindig így csinálom, de most látom, hogy megtalálható már Szamosék honlapján is.


Hozzávalók:

30 dkg kristálycukor

1 dl víz

30 dkg darált mandula/dió

6 dkg méz


A cukrot és a vizet egy lábasban közepes lángon felforralom. Kavargatni nem kell, vagy csak egészen kicsit, azt is óvatosan, hogy ne rakódjanak ki a kristályok a lábas oldalára. Amikor a szirup elfőtte a habját (ez kb 3-5 perc a forrástól számítva) , belekeverem a mézet, még egy percig forralom, - csinálok mindig hólyagpróbát*, de ez az idő már ki van mérve :) - belekeverem a mandulát vagy a diót és kész.

*Ez nem nagy hókuszpókusz egyébként, egy karikába hajlított vékony drótot - pl. gemkapocsból - kell bemártani a szirupba, ha lehet belőle buborékot fújni, már lehet is lehúzni a tűzről. Ha valamiért mégse menne, akkor sem szabad tovább forralni, különben nem lesz elég lágy a massza. Ekkor egyszerűen kevés vizet kell adagolni bele, de ez már kényszermegoldás kategória.

A diómarcipánt el lehet csalni 4-5 kk. színtelen mandulaaromával marcipánnak, ami az ilyen válságos időkben, valamint nagy marcipánrajongó családokban jól jöhet, de szerintem nagyon finom aroma nélkül is, főleg ha jó édes diót sikerül szereznünk, mert a méztől és a nagyon picit karamellizált sziruptól igazán finom íze van.

Egyébként a szirup miatt tökéletesen és egyenletesen lehet ízesíteni az ilyen marcipánmasszát bármivel, ami eszünkbe jut: a víz egy része alkoholra cserélhető, lehet reszelni a szirupba narancs- vagy citromhéjat, instant kávét, fűszereket stb.

Amikor a massza forró, még egészen folyékonynak tűnik, nem szabad azonban hozzátenni semmit, sőt amint kézzel kicsit formázható, ki kell önteni egy darab folpackra vagy alufóliára és jó szorosan betekerni, mert könnyen kiszárad,törős kemény lesz.

Ez a fajta marcipán igazából nem jó pl. tortaborításra, mert túl magas a mandulatartalma, viszont tökéletes mindenféle desszertnek, tölteléknek vagy szaloncukornak.Vagy csak úgy megeszegetni.


Szívecskék a la Anthon Berg hozzávalói:


10 dkg étcsoki

2 nagy aszaltszilva

1 nagy ek. portói

marcipámassza



A szilikon formácskákat kikenegettem olvasztott étcsokival 2 menetben, és ekkor már tudtam, hogy nem szeretnék bonbonkészítőként reinkarnálódni. Amíg dermedeztek, az apróra vágott aszaltszilvát megforraltam a portóival és teljesen simára nyomkodtam egy villával.


A formák aljára a kihűt aszalt szilvapép került, rá a puha marcipánmassza, és az egészet befedtem az étcsokival és ismét dermesztettem egy jó fél órát a hűtőben.

És még pár gasztroajándék:

Aszalt barackos-mogyorós gombócok









Mandulás-meggyes gombócok









Szezámmagos karamell-lapok












Tejszínkaramelles szaloncukor









Citromdzsem












Kandírozott narancs és citrom












Teasütemény












Rágcsálnivaló keverék

VKF! XXX. - Sütött-főzött karácsonyi gyümölcskenyér

Könnyű dolga van annak ajándékozás terén, aki otthon van valamennyire a konyhában, nem csábították el a fagyasztott-félkész cuccok, és tudja mekkora sikerélményt jelent egy örömteli mosoly, amikor előkap valami házi dzsemet, bonbont, szaloncukrot, és mindenki le van nyűgözve... pedig...biztos itt lesz a VKF-en rengeteg példa arra, hogy kis ügyességgel, kevés rászánt idővel igazán minőségi ajándékokat lehet elővarázsolni a konyhából - holott "not a rocket science", mondja egyik kedvenc külföldi bloggerem.

Ez a sütemény pont ebbe a kategóriába tartozik: nem kell hozzá semmilyen komolyabb konyhai tudás - összeöntjük a jól megválogatott hozzávalókat, megfőzzük, azután megsütjük szép türelmesen, az eredmény pedig egy magasabb minőségi kategória lesz; ha mond ez a rendszeres idelátogatóknak valamit, még a gyerekeim is fenntartás nélkül lelkendeztek, pedig az újdonságokat, legyen az bármilyen édesség akár (-Anya, legyen csak valami egyszerű, mondjuk CSOKIS, egy EGYSZERŰ CSOKIS, oké???!!!!) mindig gyanakodó felhanggal fogadják.

A süti előnye, hogy akár két hónappal az ajándékozás előtt elkészíthető, a magas gyümölcs- (és cukor ;))tartalom miatt folpackba csomagolva eláll a hűtőben, csak még jobban összeérnek és intenzívebbek lesznek az ízek. Pár nappal az ajándékozás előtt pedig mehet rá a karácsonyi díszítés.

Hozzávalók:


70 dkg vegyes aszalt gyümölcs

20 dkg barna nádcukor

17,5 dkg vaj

5 dkg cukrozott cseresznye

1 tk reszelt gyömbér

1 narancs héja és leve

1 dl rum/konyak vagy narancslé (én fehérrumot használtam)

8,5 dkg durvára vágott dió

3 felvert tojás

8,5 dkg darált mandula

20 dkg liszt

1/2 tk. sütőpor

1 tk mézeskalács fűszerkeverék

1 tk. őrölt fahéj



A gyümölcskeverékben én 20 dkg Kalifa Mediterrán mix-et, 10 dkg arany mazsolát, 10 dkg vörösáfonyát, 15 dkg aszalt barackot és 15 dkg aszalt szilvát használtam, a szilvát és a barackot kisebb kockákra vágva.

Egy nagy, 28 cm-es teflonserpenyőben a gyümölcsöket (a cseresznyét is) a vajat, a cukrot, narancs kifacsart levét, lereszelt héját, a gyömbért és a fehér rumot kevergetve addig melegítettem, míg a vaj teljesen elolvadt. A keveréket felforraltam, azután lejjebb vettem a hőt, és gyakran kevergetve 10 percig bugyborékoltattam. (Ezért hívják eredetileg bubble and bake cake-nek) Megmondom, ekkor erősen elgondolkoztam, nem kellene ezt a keveréket, úgy ahogy van, megenni, esetleg félretenni belőle kicsit mégis mindenféléhez - fagyihoz, piskótához, tölteléknek; annyira, de annyira meggyőzően jó illata és íze volt. Végül győzött a kötelességtudat, féltetettem és hagytam kihűlni. Nem harminc percig, mert közbejött kis mesélés meg szunyókálás, úgyhogy másfél óra lett belőle, de ez nem okozott gondot a későbbi állagnál.

így bugyborékol

A sütőt 150 fokra előmelegítettem, és egy 18 cm-es szögletes, magasfalú sütőformát dupla sütőpapírral az alján és minden oldalán kibéleltem.

A keveréket egy nagy tálba öntöttem, hozzáadtam a mandulát, jól elkevertem, hozzáadtam a felvert egész tojásokat, ezt is jól elkevertem, rászitáltam 20 dkg lisztet és a sütőport meg a fűszereket, ezt is jól elkevertem (Ezt tényleg gondosan kell, mert a sűrű, enyhén karamelles szósz meg a gyümölcsök kicsit gombócszerűen tapadnak, és ha nem alapos a keverés, a "tészta" egyes helyein nem lesz tojás vagy liszt.)


A keveréket - a sarkokat is jól kitöltve - a formába kanalaztam, a tetejét vízbe mártott kanállal simítottam el.

45 percig ült, azután levettem a hőt 140 fokra és további 1 óra 15 percet sütöttem, az utolsó 30 percben már alufóliával takartan. Ekkor a közepéből még mindig kicsit nedvesen jött ki a hústű, és mivel már igen késő volt, ezért kicsit jobban körbenyomkodtam rajta a fóliát, a sütőt kikapcsoltam, és csak reggel vettem elő - tökéletes lett.


A recept a Good Food karácsonyi számából való, és bármily hihetetlen, azt javasolják, hogy a sütit felezzük meg keresztben, és úgy tálaljuk 8 személynek. Hát nem tudom. Egyrészt az átlag brit nem úgy néz ki, mint aki csupán 1,15 cm-nyi ilyen karácsonyi gyümölcskenyeret enne, és ennyi, másrészt meg valahogy itt a sorsszaggatta Kelet-Európában ember nincs, aki 9,5 cm hosszúságú karácsonyi süteménnyel állítana be bárhova, mint ajándékkal, vagy ekkorát tenne - ha már teheti - az ünnepi asztalra. Vagy én gondolom rosszul?

Mindenesetre nem vágtam ketté, és nem is fog kitartani a jövő hét végéig sem, ajándék meg készül majd más, vagy ez még párszor.

A tetejére 2 ek citromlével sűrűre kevert porcukor került, pár megmentett fél cseresznye, zöld a kertből. Majdnem olyan szép lett mint a GoodFood-osaké,; a cukor alá a marcipánborítást más túlzásnak találtam.

Marsbéli kóstoló

A kép innen.

Ahogy kicsi Vú már megírta, úgy én is elmesélem, hogy milyen kellemes meglepetésben volt részem a múlt héten, amikor felkértek egy teszt-ebéd-kóstolásra, és milyen még kellemesebben, amikor kedden, egy hosszúra nyúlt délelőtt után a munkahelyemre megérkezett a Marsbéli Bolt lényegében majdnem kimerítően teljes jövő heti menüje.

A rengeteg kóstolnivalót el is osztottuk négyen igazságosan egymás között, és hogy ne vádolhasson senki részrehajlással, megkérdeztem a kollégáim véleményét, mi hogy ízlett, hogy tetszett nekik az ebéd.

A fetás füstöltpadlizsán-krém, a zöldséges kuszkusz, a diós és mákos beigli és az almáspite osztatlan és zajos sikert arattak, ad hoc zsűrink - amelyben, már írtam, vannak olyanok, akik nem blogokba írkálnak, hanem "csak" főznek, mégpedig kreatívan és nagyon jól - maximális ponttal jutalmazta őket, sőt bevallom, én remélem, gazdagabb leszek egy-két recepttel is, ha nem képez üzleti titkot marslakóéknál.

Vú-val ellentétben engem a gyömbéres-körtés csirkemell körete fogott meg még nagyon, és a dim-szum tésztája is olyan volt, hogy azt Ázsiában is megirigyelhették volna.

Én mindenesetre nagyon szurkolok, hogy a most induló kisvállalkozás sok szívvel készülő ebédjei népszerűek legyenek - aki többre kíváncsi, a jövő héttől meg is kóstolhatja őket.

A lusta asszony kacsája

A lusta asszony szombaton későn kelt. (végre...) A sűrű hét közepette a hétvégére ő fel nem készült rendesen, ráadásul a sebtiben megtartott közvéleménykutatás szerint a lusta asszony családja bolognai spagetitt meg húslevest szeretett volna enni.

Már megint. Pont mint egy hete.

A lusta asszony azonban nem hagyta magát, rábeszélte őket a sokkal fantáziadúsabb borsólevesre meg fasírozottra, és mivel ahhoz nem volt itthon egyik fő alapanyag sem, elindult beszerezni a hozzávalókat. Ahogy ment-mendegélt, a húsospultnál szembejött vele egy szép, méretesebb, konyhakész kacsa. Ekkor a lusta asszony már azt is tudta, mi lesz vasárnap ebédre. Behajította a kacsát a ringló- meg a sárgabaracksuháng mellé és hazaindult fasírtot gombócozni meg borsólevest főzni. De a fasírtgombócozás meg borsóleveskavargatás közben egyszer csak kétségbeesett nagyon ez a lusta asszony. Hogy lesz ebből a kacsából a vasárnapi harangszóra ropogós piros sültecske, ha egyszer a lusta asszony későn kel vasárnap is? Arról nem is szólva, hogy a kacsára vigyázni kell, pirulgatás-sütögetés közben locsolgatni feszt, lesni, nézni, felügyelni. Hogyha közben a lusta asszonynak még János vitézt is kell kikérdezni, szögtartományokat meg gömbfőköröket (miiiii????) magyarázni meg rágógumit hajból kivágni, ( de tényleg ) meg igazságot tenni a csemeték között néhányszor, előtte felvéve a konfliktushoz vezető teljes tényállást, ráadásul a vasárnap már tényleg nem múlhat el húsleves nélkül, nos akkor a lusta asszony délelőttje úgy be van táblázva, mintha nem is otthon lenne, pihenni a hétvégén, a hetedik napon, ahogy az elő van írva.
De a lusta asszony addig okoskodott a borsóleves-kavargatás közepette, hogy csak rájött arra, hogy kerülheti el a teljes felfordulást, hogy lehet a nevéhez méltóan lusta vasárnap délelőttje.

Várt-várt este, azután a boxmeccs vége felé begyújtotta a sütőjét, kevés kis olivaolajat a tepsibe öntve a jól megsózott-borsozott kacsát mellén-hátán elősütötte 240 fokon 10-10 percig, hogy egy kicsit megropogósodjon, azután mellédobott pár félbevágott almát, fél deci vizet is öntött alája a biztonság kedvéért, jó szorosan betakarta a tepsit alufóliával, levette 120-ra a sütő hőfokát és azután, mint ki jól végezte dolgát, elment aludni.( Mondom, hogy lusta volt, ebből is látható.)

Vasárnap délelőtt a lusta asszony tepsije a kacsa mellett tele volt annak kisülő zsírjával, szaftjával, az almák levével, a kacsa pedig olyan puha volt, mint a mesékben. Nagy nehezen fordított azért egyet rajta még a biztonság kedvéért a lusta asszony, azután a déli harangszó előtt leöntötte róla a leveket-zsírokat, friss almákat tett melléje, és egy félórácskára ráforrósította a sütőt a szárnyasra, hadd legyen a bőre piros-ropogós.

Így volt, ahogy elmeséltem, a lusta asszonyéknál még a macskák is kacsát ebédeltek.


Hozzávalók:

3 kg kacsa

8 db kisebb alma

só

bors


A továbbiakban úgy kell eljárni, mint a lusta asszony.

Jó étvágyat!

Kandírozott narancs és citrom

Amikor augusztusban 35 fokban elmentettem a forrást, akkor tudtam, hogy erre a receptre rá kell készülnöm. Így csináltam egy próbát valamikor kora ősszel, amikor a mostani állapotokhoz képest időmilliomosnak tűntem. Mert ez a recept bizony két heti munkát jelent...

Két héten keresztül napi 5 percet.

Így már nem hangzik olyan rosszul, igaz?

És a kitartásunkért cserébe tényleg olyan édességet kapunk, amit szinte kár beletenni akár a legbecsesebb süteménybe is, ha egyszer, mikor kész van, belemártogathatjuk némi étcsokiba, és azután vége, két heti kemény munka két napnál kevesebb idő alatt tűnik el, nyoma sincsen egy hétvége alatt. Most viszont, főleg, ha esetleg ajándéknak szánjuk, pont ideális belekezdeni.

Mivel nem kell több alkalommal főzögetni a gyümölcsöt, nem rágós, száraz vacak lesz belőle, hanem puha lesz , lédús és az eredeti friss ízeket őrzi meg. A képeken nem friss gyümölcs van - kétheti kandírozás után néz ki így.



Én a napi öt percet általában reggelente szántam rá, a kávéfőzés közben, azaz félig nyitott szem és rendkívül korlátozott agytevékenység is elégséges ahhoz, hogy azután elkápráztassuk a célközönséget, a nap többi, 23 óra 55 percében a narancs elkészíti magát a konyhaszekrény egy sötét sarkában.

Ami szíven üthet esetleg valakit, az a szerény 1,6 kg cukor, amit nálam elfogyott hozzá (ez az eredeti recepthez képest kevesebb...) viszont a szirup újrafelhasználható, ugyanis ez a mennyiség egy telített oldatot eredményez, amit az újabb adag kandírozandóhoz behígítunk az eredeti arányokra, és kész, egyébként pedig korlátlanul eláll.



Hozzávalók:

5 nagyobb narancs

3 citrom

lobogó forró víz és kevés só

jeges víz

-az oldathoz

1 liter víz

60 dkg kristálycukor


Egy nagyobb lábasban feltettem forrni vizet néhány csipet sóval, és előkészítettem egy nagyob tálban jeges vizet.

A narancsot és a citromot forró víz alatt "elmostam", mintha egy koszos edényt sikálnék, szivaccsal, kefével, hogy megszabaduljak az érésgátlóktól. (Legalábbis remélem, de nem nagyon jutok bionarancshoz és citromhoz.)

Ezután fél centis vékony karikákra vágtam, a nagyobb szeleteket feleztem és negyedeltem is. A szeleteket a lobogó vízbe dobtam, és amint a víz tetejére emelkedtek, rögtön kiszedtem és a jeges vízbe dobáltam. Amint kihűltek, leszűrtem és hagytam papírtörlőn száradni őket.

Addig 60 dg cukorból és 1 liter vízből szirupot főztem - nem kell forralni, csak épp olvadjon el teljesen a cukor, a szirup legyen forró.

A szeleteket egy mély műanyag edénybe pakoltam, rájuk öntöttem a forró szirupot, és egy kistányérral lenyomattam úgy, hogy a tetejére tettem egy nehezebb bögrét is. A lényeg, hogy a szeletek mind a szirup alatt tartózkodjanak, ne kukucskáljon ki egy se.

Elpakoltam be a szekrénybe, nehogy beletorkoskodjon valaki.

Ezután jön a mindennapos fárasztó munka: reggel a szirupot leöntöttem egy lábasba, további 10 dkg cukrot tettem bele, felmelegítettem, hogy elolvadjon az újabb adag cukor is, visszaöntöttem a szeletekre, visszasuvasztottam a konyhaszekrénybe és így tovább.

Volt néhány nap, mikor komplett elfelejtkeztem róla, azaz pontosan 4x a két hét alatt, de mivel így is telített lett (legalábbis szobahőmérsékleten) az oldat, ezért nem izgultam különösebben. Szerintem ennyi cukor bőven elég is...

A végén leszűrtem és egy tálcán szárogattam meg. Ez a meleg szeptemberben nem tartott tovább egy napnál, és most amikor hűvösebb van, se kell kiszárítani. Ha cukorba forgatjuk még, akkor nem fog rátapadni rendesen, persze ha túl leves, akkor meg elolvad rajta.



Valamiért a citromok nem lettek olyan szépek, már a blansírozást nem bírták eleve, és nem maradtak igazán ép szeletek, de a narancsok gyönyörűek voltak.

A citromokat fehércsokiba forgattam, remélve, hogy a savanyúbb ízt jól kiegészíti a fehércsoki édessége, de nem tetszett, nem volt igazán karaktere, szerintem étcsokival jobb.

Ja igen: A mély tál miatt elbírt volna az oldat még vagy plusz 3-4 narancsot, holnap így kezdek bele.

Ropogós müzli vagy hogy hívjalak - házilag

Granola? Crunchy? Krokant? Mert ez a ropogós müzli.. hát ez nem mond el róla semmit.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, tudja, hogy nem szoktam ódákat zengeni az itt látható-olvasható ételekről. Nem azért mert annyira szerény - vagy álszerény - vagyok, hanem inkább a tények embere, egy anti-marketingszakember. Ami itt van, azt megettük, ízlett, jó volt, beszéljen a leírás, a fotó (valamennyire) más olvasó felnőtt emberek meg eldönthetik maguk, hogy megcsinálják-e ők is, vagy nem.

Szóval akkor most mit írjak erről a müzliről???

Hát hogy reggelizni kell. Lehetőleg gyorsan. És régen vajon lassabban múlt az idő? Mert még emlékszem a frissen forralt tejből készült tejeskávé reggeli illatára, a szendvics ízére(amit nem én csináltam), miközben anyám fonja a hajam, szól a 3/4 7-es valami, ami mindig akkor volt reggel a Kossuthon, ebből tudtam, hogy időben vagyunk, és emlékszem még az asztalterítő kék-sárga kockáira is.

Én már nem forralok tejet, csak melegítek a gabonapehelyhez, vitamin ugrik mellé egy fémdobozból, kanalazzatok gyorsan gyerekek; pedig nem is busszal megyünk. És mióta kiderült, hogy tanácsosabb lenne nem puszta kávéval indítani a napot, hát kanalazunk mi is, müzlit, mi mást. De az a száraz, fojtós müzlikeverék szóba sem jöhet, egyék csak a svájciak, ha már kitalálták. Csak ez a ropogós játszik, és mit mondjak, meg lehet unni, ráadásul összevissza kapni, megszeretünk egyet, aztán eltűnik, jönnek ígéretes újak, és kibontás után derül ki, hogy rémesek, arról nem is szólva, hogy a legszuperebbek lassan aranyárban vannak. Ezért mikor kiderült, hogy magvak kiválóan piríthatóak a gépben, már tudtam, rákerül erre a müzlire is a sor. Nem bántam meg, és bár Grenadine szerint a rántott csirke a legjobb, ami az Actifry-ban történhet, nekem ezután muszáj vitatkoznom vele.

Ui: Persze lehet egészségesebb volna biotönköly-búza kenyeret és frissen fejt kecsketejet reggelizni, de ki mondta hogy a méz nem egészséges? Vagy a zabpehely? Vagy a búzacsíra? Vagy a vörösáfonya?Vagy a szezámmag? Vagy a sárgabarack? Naugye...

Kipróbálom majd sütőben is, főleg hogy kis projektünknek hamarosan vége, és majd megosztom a tapasztalatokat, sajnos a kirángatjuk-kevergetjük fázis nem lehet majd megúszni...


Hozzávalók:

15 dkg zabpehely

6 dkg búzacsíra

6 dkg szezámmag

8 dkg tört mogyoró

20 dkg méz + 1 nagy evőkanál

7 dkg vaj

2 tk. vaníliakivonat

10 dkg szárított vörösáfonya

10 dkg aszalt sárgabarack felvágva





Összekevertem a gabonákat és a mogyorót és beleöntöttem a gépbe. A vajat a mézzel és a vaníliakivonattal kis lángon összeolvasztottam, meglocsolgattam vele a gépben lévő cuccot, vettem egy nagy levegőt és megnyomtam az ON gombot. Nem, nem lett massza, mint a rizsgombócok, kicsit fújdogált ki pár búzacsírát körben a gép, de ahogy egyenletesen elkeverte, ez a jelenség megszűnt, és szép lassan pirulni kezdett a keverék. 10 perc után már épp majdnem kész volt, ekkor meglocsoltam még egy nagy evőkanál mézzel, hogy az ismerős, mindenki kedvence kis ropogós müzligombócok sokasodjanak. Újabb 2 perc után sütőpapírra öntöttem a forró müzlit, szétterítettem és a kihűlés után hozzákevertem az aszalt gyümölcsöket is.


A zabpehely Kölln, a szezámmag és a búzapehely a dm natúrterméke, nem szponzorált, csak azért mondom, mert a drága hozzávalók ellenére 1 kg ilyen müzli házilag felébe se kerül a legdrágább hasonló bio-cuccoknak.


A Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Rozmaringos-fokhagymás malackaraj

...és még azt is oda kellene írnom, hogy fehérboros szósszal, és vele sült krumpliból készült szaftos krumplipürével, de akkor úgy néznék ki mint egy nagyot mondani akaró étterem béna étlapja, úgyhogy inkább itt magyarázkodok.

Azt hiszem, a Naked Chef után nekem legjobban tetsző vidéki Jamie-s sorozatban láttam egy ilyen kemencés sültet, lehet, nyúlból, de az nem igazán lenne nálunk népszerű, sőt lehet a Kisebb még sírna is rajta egyet. Most viszont teljesen műsoron kívül gyönyörű malackarajt kaptam, mellétettem még egy kis bőrös tarját is, ami szerintem, ha lehet, még ízesebb lett, hiába, a zsír nem hazudik...Viszont a karajra gyermekeim kvázi csirkemellként tekintenek, ezért hajlandóak megenni, tehát mindenki elégedett lehetett.


Hozzávalók:

1, 5 kg bőrös malachús

2 ek olaj

12 nagy gerezd fokhagyma

egy marék rozmaring

2 dl száraz fehérbor

3 tk. só

bors

1 kg krumpli


A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Igazából ilyen lassú malacot akartam sütni, de a szülinapi buli, szombaton teljesen lemerített, ( igen, 7 sikoltozó kislány - csak úgy maguktól, nem kínoztuk őket - novemberben a 4 fal között messze durvább, mint 12 kamasz a kertben meg az erdőben július közepén ) így elfelejtkeztem arról, hogy bekészítsem a sütőbe szombat késő este.

A húsokat egy vastag falú serpenyőben oldalanként 5 perc alatt kevés olajon körbesütöttem, úgy hogy a bőr szép hólyagos legyen, azután sütőpapírral kibélelt mélyebb tepsibe raktam, alájuk öntöttem a fehér bort, rájuk és mellédobáltam a fűszereket és a késnyéllel megroppantott fokhagymagerezdeket, jó szorosan lealufóliáztam a tepsit, sütőbe került. Egy óra múlva visszavettem a hőt 175 fokra, a fólia alá raktam a hasábokra vágott krumplit is és még egy óráig sütöttem. Az utolsó tíz percben rákapcsoltam a grillt, levettem a fóliát és kicsit megpirítottam még a húsokat.

A krumpliból, a rengeteg pecsenyeszaft egy részéből és kevés sült fokhagymából krumplipürét turmixoltam.

A hús mennyisége nem tévedés, mert a malachús nagy víztartalmú, sok a veszteség, ráadásul bőrös karaj ide vagy oda, a bőre-zsírja nálunk a macskáké lesz, bevallom töredelmesen.

Ui. A következő szezonra mindenkinek ajánlom kúszórozmaring beszerzését. Messze drágább egy szép példány, mint a hiperes rozmaringok, viszont utóbbaiakkal ellentétben él, hajt, növekedik - egy nagy cserépben - , még most novemberben is virágzik, pedig a garázs az átmeneti fagymentes otthona; megért minden egyes forintot.

Chilis sertéscsíkok

A gép (karja) forog, bár alkotói válságot okozott, amikor a sűrű, tejszínes-mandulás-citromos rizsgombócokat egyenletes masszává gondolta tömöríteni :(. De túltettem magam rajta, viszont a gombócokat ezután, úgy gondolom, meghagyom Grenadine-nak.

Szárzeller. Ez az én kedvencem mostanában. Lehet, hogy hús nem is kellett volna bele... A szárzeller fűszeres, diós illata annyira passzol az őszhöz, gyönyörű a színe még sütve is, csinos cakkos szélű szeletkékre lehet vágni; tökéletes. Ebben az ételben a csípős chilihez, a répa édességéhez jól jön a hűvös zöldje és az icipicit kesernyés, földes íze .



Hozzávalók: (2 személyre)

30 dkg sertéshús (karaj)

1 kis vöröshagyma

2 szárzeller-szár

15 dkg sárgarépa

3 ek szójaszósz

2 ek citromlé

2 ek sherry

1 teáskanál tört chili vagy fél tk. chilipor

fél kk. só

1 gerezd fokhagyma

2 tk. barna nádcukor

1 ek. olaj


A húst vékony csíkokra vágtam és kicsit bepácoltam 2 ek. szójaszósz és 1 ek citromlé keverékébe, amíg a zöldségeket nyiszáltam. A répát 1-2mm-es csíkokra (juliennere, mondjuk) a zellerszárat és a vöröshagymát hagymát 1 mm-es félkarikákra vágtam.

Az Actifry-ban 1 percre előmelegítettem az olajat, a vöröshagyma 2 percig párolódott, majd 3 percig tartott míg a hús átpirult. Ezután hozzáadtam a többi zöldséget, a fűszereket, még egy-egy kanál szójaszószt és citromlevet, a cukrot, és egy picit sóztam még, hiszen a szójaszósz is sós. 6 perc kellett, és kész volt az ebéd, a hús tökéletes, a zöldségek még ropogósak.

Nem vagyok általában ennyire precíz, ( itt egy szemforgatós szmájli-nak kéne következnie, melyhez csatlakozhatnak a rokonok, barátok és üzletfelek) de a gépen beállítható időmérő van, ami nagyon kényelmessé teszi a kísérletezést.

A Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Rózsák és hattyúk

Hogy a Zélet nem rózsák és hattyúk? Lehet. De mi azt szeretnénk, ha a mi hatévesünknek rózsák lennének és hattyúk - na jó meg esetleg egy kis szivárvány, de csak diszkréten. Igazából mit is szeretne mást egy szülő...

Addig legalábbis, míg ő maga nem akar fekete bakancsot és goth tetkókat.

A torta Mamma osztályon felüli Sacher-tortája, amit mióta először megcsináltam, minden ünnepi alkalomra sütök - idén mindkét szülinaposnak ezt kellett készítenem, ami nemcsak a tortáról mond el mindent, hanem gyermekeink kiváló ízléséről is; a rózsákat és a hattyúkat pedig Cserke pillecukor-gyurmájából produkáltuk - igen, ugyanis a hattyúnyakakhoz kellett némi drótsegítség, így az Emberrel mindketten résztvettünk az alkotófolyamatban és nagyon élveztük. Ezután pedig nem tudtam olyan fotót csinálni a tortáról az asztalnál - még felvágás előtt -, ahol ne simogatta volna egy-két-három kislánykéz a hattyúkat :). Az ünnepelt pedig hősiesen lemondott róluk a hat vendég javára, akik nem, nem őrizgették.. felfalták rögtön az elején...

Ui. Mivel 30 rózsát készítettem, így kiegyeztem a négyszirmos variációval- az 120 szirom. A a rózsákat lehet persze cifrázni, több szirom, kijjebb hajlitgatni, meg ilyesmi, a hattyúkon pedig van még fejlesztenivaló, bár mint fent írtam közönségsikert arattak, de annyira nem vagyunk otthon hattyúban, hogy elő kellett venni az ünnepelt Rút kiskacsa c. könyvét, hogy valamennyire hattyúszerű lényeket tudjunk produkálni. ( "milyen szárnya van a hattyúnak...?" "... és a farktollai...???" a csőre lapos?? " ..vagy hegyes...?" stb.)

Kesudiós csirke

Folytatódik a kísérletezésem a szerkentyűvel, ami azt eredményezi, hogy az eddigi bevásárlócetlik meg receptes cetlik mellé a lakás legváratlanabb helyein bukkannak fel különféle lefirkantott ötletmorzsák arról, hogy mit dobáljak egymás után a gépbe. Néha nem kis talányt jelent ezek újra elolvasása, de ez a thai beütésű recept már a kezdetektől várja a megvalósulást, és igazán jól sikerült első próbálkozásra is, holott például a marhahúsos receptekkel már több kört futottam, de még nem vagyok elégedett az eredménnyel.

Hozzávalók (2-3 személyre) :

35 dkg csirkemell

5 dkg kesudió

2 ek. szójaszósz

fél dl száraz sherry

fél citrom leve

1 dl víz

3 zöldhagyma

2 tk. reszelt gyömbér

2 tk petrezselyemzöld

1 mérőkanál olaj

pici só

A centis kockákra vágott csirkemellet egy órára bepácoltam a szójaszósz és a citromlé keverékébe. Ezután az Actifry készülékben előmelegítettem az olajat 1 perc alatt, a pácból kivett húskockákat 3 percig pirítottam, majd ráöntöttem a megmaradt páclevet, a sherryt, a vizet és hozzáadtam a reszelt gyömbért és késhegynyi sót (Mivel a szójaszósz is sós, és a kesu is sózott). 12 percre állítottam a gép óráját és félidőben utánadobtam a kesudiót és a felkarikázott zöldhagymát.

A csirke omlósan puha, de kívül kicsit pirult, amit nagyon jól kiegészített a kesudió, ami lágyabban roppanós lett ennyi idő alatt.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

VKF! XXIX. - Francia sajtpuffancsok - Gougeres

Gombócnak mondjuk a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők, de talán a formájuk - legalábbis így kettesével - valamennyire emlékeztet Max kiírására. Bár volt egypár pillanat, amikor úgy gondoltam, jobb lett volna talán a jó kis túrógombócreceptemet - ami egyedülállóan és egyébként teljesen helyesen nem tartalmaz búzadarát, hiszen annak alkalmazása a túrógombócban az évszázad gasztrotévedése - felturbózni valahogy a gombóc-fordulóra, de akkor már késő volt.

A gougeres francia, burgundiai recept eredetileg, tulajdonképpen az égetett tészta sajtos változata, gruyere-i sajttal a tésztájában, szokás tölteni is ezzel-azzal, gombával, sonkával, ilyesmivel.
Mivel a tészta sütés közben szépen felfújódik, így a gömbölyűség követelményeinek elméletileg meg kellett volna felelnie, főképp, hogy annyira meggyőző volt a képük itt. Ehhez képest, mondjuk így, még van mit javítanom. Bár mindig is tudtam, hogy igazából sosem leszek teljesen precíz, de ahhoz hogy annyira precíz legyek, mint egy orosz származású vancouveri fogász, ahhoz reinkarnálódnom kéne, márha a karmám ezt majd lehetővé teszi. Híven követtem a recept utasításait, de a harmadik tojás után éreztem, gond lesz. Lehet, hogy a kanadai tojások kisebbek, vagy mittudomén, de a tészta már ekkor lágyabbnak tűnt a kelleténél. Így hanyagoltam a 4. tojást, és igazából a negyedik tepsitől kezdtek az elvárt formájúak lenni a fánkocskák,- ekkorra kicsit besűrűsödött a tészta - de még mindig útban a tökéletesség felé.

A fokhagymás-petrezselymes vajba forgatás nagy ötlet, ad egy plusz sikkes ízt a rágcsálnivalónak, ami igazából langyosan a legjobb, bár egész pici méretekkel készítve - úgy mint én - lesz vagy 6 tepsinyi tészta, és nehezen tudom elképzelni, hogy azt aközben sütjük, míg vendégeink az első adagokat csipegetik a vacsoraasztalnál.

Miután így feldicsértem a receptet, hát jöjjön, ha még bárki kíváncsi rá, viszont aki küld nekem arról linket, hogy hol található a neten reszelt sajt/cup/gr konverter, annak esküszöm, sütök egy adagot.

Hozzávalók:


2,4 dl tej

55 gr vaj

1 csésze (236 ml) liszt

1 tk só

1/4 tk bors

3 tojás

7 dkg reszelt sajt (lemértem)

1 tk. dijoni mustár

1/4 tk. cayenne bors

3 dkg vaj

1 gerezd fokhagyma


A tejben felolvasztottam a felkockázott vajat, felforraltam és belezúdítottam a lisztet, sót és borsot. Ezután a tűzről fakanállal lehúzva nagyjából simára kevertem, majd még kb. két percig a tűz fölött kevergettem, míg a tészta gombóccá állt össze, és a lábas alját vékony, bőrszerű rétegben be nem vonta.

Ekkor hűlni hagytam, majd robotgéppel egyenként, alaposan belekevertem a tojásokat a sajtot, a mustárt és a cayenne-borsot.

A még langyos tésztából sütőpapírral bélelt tepsire pici - alig 1 cm átmérőjű és legalább annyira magas - gombócokat nyomtam habzsákból, a kis csúcsukat is vizes kézzel elsimítottam, és 200 fokos sütőbe raktam, aminek az aljába fémformát raktam vízzel, hogy gőz keletkezzen. A picike méret miatt jó 5 perc elég volt ahhoz hogy megnőjenek, és a hőmérsékletet 170 fokra csökkentve ( ehhez ki kellett résnyire nyitni a sütőajtót) még további 10 perc kellett, hogy a fánkocskák kiszáradjanak. Melegen forgattam őket a fokhagymás-petrezselymes vajba, és a gombócszerűbb megjelenés érdekében sima krémsajttal ragasztgattam őket össze.

Ha valaki nagyobbacskákat készít, akkor az eredeti recept szerinti, kb. 2x10 perces sütési idő érvényes, de figyelni kell, nehogy megbarnuljanak, viszont ki is száradjanak kellőképpen.


Recept a Baking Obsession blogról, bár lehet legközelebb Orsiét próbálom ki.


Gombóc még errefele :

Túrógombóc ohne búzadara


Aszalt sárgabarackos-mogyorós gombóc


Mandulás-aszalt meggyes gombóc


Húsgombóc


Szezámos-mézes-pisztáciás gombóc


Sárgabarackos gombóc

Olaszos kesu, dió, mogyoró

Csináltam már ehhez hasonlót, a receptjét - eredetileg Nigellátólm és mostmár nekem is megvan a könyve - itt találtam, és most a tefalos projekt kellős közepén - melyre az jellemző, hogy ezerféle hozzávaló, hús, fűszer,alkohol, szárított és friss gyümölcs keveréke kavarog a fejemben és néha ki is sül belőle valami - hirtelen eszembe jutott, milyen hálátlan feladat is óvatosan pirítgatni a hozzávalókat, gondosan ügyelve, hogy ne kapjanak oda, álldogálni a tűzhely felett estébé. Nade.

Na de van ez a kis gépecske, megbízhatóan kavargat körbe-körbe komótos tempóban az egy darab spéci karjával, hát akkor kavargasson csak ő. Így is lett, és 10 perc alatt tökéletesen egyenletesen, ideális mértékben megpirult olaszos fűszerezésű snack-ot önthettem ki a táljából. Viszont akár van gépünk éppen vagy örökre, akár csak egy teflonserpenyőre hagyatkozhatunk, figyelmeztetésül elmondanám, hogy embertelenül addiktív eredmény sül (illetve pirul) ki belőle; ne hagyjuk elöl, kivéve ha egész nap fát vágtunk, vagont rakodtunk vagy rákhalásztunk, különben garantáltan körbepakolunk vagy 3000 kalóriát magunk körül.






Hozzávalók:

40 dkg vegyes csonthéjas
(nálam most 20 dkg dió, 10 dkg kesudió, 10 dkg sótlan földimogyoró)

1 ek olivaolaj

3 dkg vaj

rozmaring (1 tk aprított friss és 1 tk őrölt)

bazsalikom (1 tk. aprított friss 2 tk szárított)

oregano (1 tk. szárított)

kakukkfű (1 tk. friss 1 tk. szárított)

2 tk. só

3 tk. nádcukor

A fűszereket, sót, nádcukrot az olvasztott vajjal és az olivaolajjal elkevertem, ráöntöttem a gépben várakozó magvakra és 10 percig forgolódott az Actifryban. Ennyi.

Legközelebb kap még egy kis reszelt fokhagymát is, és a legvégén át fogom keverni pici sűrített paradicsommal is, hogy erősítsem az olasz vonalat.

A dió nagyon könnyen pirul, viszont a többi enyhén pirított mag volt, így pont egyenletesen jól pörkölődtek meg a hozzávalók.

Az eredeti recept utólagos vaj-fűszerkeverékbe forgatást javasol, szerintem így intenzívebbek lesznek az ízek.

Ha serpenyőzünk, akkor viszont tényleg fontos az állandó kavargatás, nehogy megkeseredjenek a fűszerek.

A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Vadas gomba

A vadas a kedvenc ételem. De sajnos igazán csak úgy a legjobb, ahogy anyukám készíti. Természetesen még soha nem sikerült pont olyanra, a krumpligombóc pedig, úgy látszik, örök kísérletezés tárgya marad a konyhámban. Ha gyorsan akarok vadast varázsolni, akkor viszont nem marhahúst párolok, hanem gombából készítem el, és a barna csiperke ad még egy kis erdei ízt is hozzá. Más, igazi erdei gombák tökéletesek lennének hozzá, de én egyszerűen nem merek belőlük piacon vásárolni.


Hozzávalók: (2 személyre)


40 dkg barna csiperke

2 ek. olaj

1 nagy babérlevél

1 kk reszelt vöröshagyma

10 dkg répa

1 tk só

10 dkg petrezselyemgyökér

10 szem feketebors

3 szem borókabogyó

1 késhegynyi mustár

2 tk citromlé

100 gr tejföl

1,5 dkg étkezési keményítő




Az apró gombák nagyobbacskáit kettévágtam, megtisztítottam. Az olajat felforrósítottam az Actifry készülékben, utánadobtam a gombákat, kevertem egyet rajtuk, és 3 percig pirítottam őket. Ezután hozzáadtam a zöldségeket, sót, fűszereket és 2 dl vizet. 10 perc után pótoltam a maradék vízzel. Simára kevertem a keményítőt 3 ek hideg vízzel, hozzáadtam a mustárt, citromlevet, és újabb 10 perc elteltével behabartam vele a készülékben illatozó levet. 1-2 percnyi kavargatás, így összesen alig félóra alatt kész is volt az ebéd.

Ha a mártást a levesben főtt marhahúshoz passzítjuk, akkor pedig gombával vadított majdnem vadast kapunk.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Kókuszos keksztekercs

Ugyanabban a kisvárosban nőttek fel, közel egykorúak, és ugyanabba az általános iskolába jártak. Mint 20 évvel később kiderült, annyira közel laktak egymáshoz, hogy az egyik teraszról a másik erkélyre könnyen átintegethettek volna egymásnak. Van még persze számos, pusztán csak a "Férfiak......" címszó alá besorolható hasonló tulajdonságuk még, de azt, ugye, felesleges részletezni.
Emellett mindketten megátalkodott kókusztekercsrajongók.

Megismerkedni pedig úgy ismerkedtek meg, hogy egy másik meg egy harmadik városban feleségül vettek egy-egy nőt, akik még életükben nem csináltak kókusztekercset addig. Így boldogan megegyeztek abban is, hogy a kókusztekercs-nem-készítés az elnézhető volt a kapcsolat vadvirágos hajnalán, de ezután, bizony, válóok.

A hugomnak nehéz dolga van, mert anyós-após kókusztekercsének színvonalát nehéz hozni, a hihetetlen mérnöki precizitású külsőről nem is szólva, nekem meg ugyan itt a tuti recept tőlük, de könnyen hivatkozhatok arra, hogy ezt még anyósom se szerette csinálni, úgyhogy ha egyszem kisfia kókusztekercsre vágyott, kénytelen volt még a segítségét (!!) is felajánlani neki. Így a kókusztekerccsel való vacakolás közben (mert azt senki se mondja, hogy ez egy egyszerű, sütés nélküli sütemény) kicsit el tudok szórakozni azon, hogy magam elé képzelem az Embert, amint lelkesen nyújtja a kekszmasszát, vagy netán habosra keveri a vajkrémet.

Na, ettől mindjárt viccesebb a kókusztekercskészítés.

A kókusztekercsfüggés viszont, úgy néz ki, genetikus, és az Y kromoszómához kötődik, mert tegnap a Nagyobb ezt kért reggelire.



Hozzávalók:

50 dkg darált háztartási keksz

6 dkg kakaópor

15 dkg porcukor

2 dl feketekávé

1 dl rum (vagy rumaroma és tej)

-a krémhez:

25 dkg vaj

20 dkg porcukor

5 dkg kókusztejpor (dm-ben mindig van)

-a nyújtáshoz:

10 dkg kókuszreszelék


A tekercs tésztájának hozzávalóit összekevertem, úgy, hogy egy nem túl puha, de gyurmázható masszát kaptam. Kicsit függ a folyadék mennyisége a kekszpor nedvességtartalmától, a lényeg, hogy szobahőmérsékleten kellemes, linzertészta állaga legyen. Ha szárazabb, törik majd a nyújtáskor és a feltekeréskor. Ilyenkor óvatosan adagoljunk hozzá még a folyadékokból, ízlés szerint.

A krémhez habosra kevertem a vajat a porcukorral és a kókusztejporral.


A kekszmasszát két részre osztottam, és kókuszreszelékkel beszórt folpackon kb. 35X20cm-es, vékony lappá nyújtottam - a tészta tetejét is kókuszreszelékkel szórtam, ne ragadjon a nyújtófához. Ezután megkentem a krém felével - kb. 0,5 cm vastagra jön ki, ezt a mennyiséget lehet csökkenteni -5dkg vaj és -5 dkg porcukor mennyiséggel az alap elkészítésekor, és ezzel helyes félcentis szeletek alapulvételével szeletenként máris spóroltunk vagy 10 kalóriát... - és szép óvatosan, amennyire csak lehet szorosan feltekertem.

A folpackba csavarva kb. két órai hűtés után már szépen szeletelhető, és ez a mennyiség egy hosszú hétvége sütiigényét is képes kielégíteni.

Ja, mielőtt jönne a gyámügy, én a rumot feleztem és felforraltam a tejjel, így ehettek belőle a gyerekek is.


A recept némi módosítással - plusz kókusztejpor, mínusz porcukor- a hugom férjenek szüleitől való.

Csirke ratatuille

Nemcsak krumplit sütni jó a gömbölyű olajnélküli olajsütő, hanem minden más diétás jellegű sütésére is. Azért zsíradék nélkül nem lehet megúszni semmit, hiszen az íz-és aromaanyagok jellemzően zsírban oldódóak, de kevesebb zsiradék, kevesebb lelkifurdalás. Már akinek, persze :). Ha pedig a köret együtt sül a hússal és az még zöldség is, akkor viszont kötelező egy szép darab foszlós fehér kenyérrel vagy baguette-tel tunkolni a levet - visszalopni a még kapható szabadföldi zöldségekkel egy kis nyarat az ebédlőasztalra.

Hozzávalók: (4 személyre)

60 dkg csirkemell

1 kicsi padlizsán

1 zsenge cukkini

1 nagyobb zöldpaprika

egy fél, színes kaliforniai paprika

2 paradicsom

1 lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

1 ek. olaj

1 dl száraz fehérbor

1 dl víz

1-1 kk. aprított bazsalikom, kakukkfű, rozmaring vagy

2 tk. provance-i fűszerkeverék

1 csapott tk. só

bors

A zöldségeket felkockáztam, a padlizsánt kicsit besóztam, a paradicsomot ki is magoztam, a fokhagymát vékony lapocskákra vágtam.
A centis kockákra vágott csirkemellet 5 percig kevergette a gép az olajon, majd hozzáadtam még a nem túl apróra vágott lilahagymát és további 2 percig pirítottam. Ezután hozzákerült az összes, kockára vágott zöldség, a fűszerek, a bor és a víz, 15 perc múlva pedig az asztalon gőzölgött a ragu. A zöldségek még épp kicsit roppanósak, a hús pedig omlós lett.



Ja és bár nem látom, hogy kuktaszerűen zárna a gépecske fedele, akárcsak a krumplisütésnél, itt is minimálisan lehet csak a konyhában érezni az étel illatát.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Sültkrumpli - így még sosem

Teljességgel tudományos okokból kicsi és nem is reprezentatív közvéleménykutatást végeztem ismerőseim között sültkrumpli ügyben. Az, derült ki hogy a világ, szerencsére, tarka; van aki nem csinál sültkrumplit, menjenek a Mekibe az elvetemültjei, ha ilyet enni akarnak. Mások, némi lelkifurdalással vagy anélkül, előveszik valaha oly trendi olajsütőiket és belemártják a krumplit két liter olajba. Megint mások csak kicsike, nem-is-sültkrumpli-aprókocka-krumplit kevergetnek teflonban, a kompromisszumos csapat pedig (idetartozom én is) vizet forral, hasáb vagy steak-krumplit újraforrásig előfőz, lecsorgat, leszárít, sütőt forrósít, tepsit papíroz, krumplit néhány kanál olajjal kever, esetleg fűszerez és süt 200 fokon vagy 15 percig. Nem olyan bonyolult, de nem is olyan egyszerű. De csinálni muszáj, mert az Y kromoszóma súlyos működési zavarai következhetnek be sült krumpli nélkül, és kinek jó az......?
Ha pedig netán kamaszodó Y esete forog fenn, akkor pedig egyszerűen kell a vitamin, amiben tudvalevő, a sültkrumpli aztán igen gazdag.

Ezért általános örömujjongás fogadta a bejelentésemet, hogy hazakerül egy ilyen kis gömbölyű szerkezet, és azzal szinte gyerekjáték lesz sültkrumplit csinálni, még azt se bánták, hogy közben néha próbálkozom benne rendes ételekkel is, ha ez a hobbim, hát tegyem, csak legyen krumpli elég.


Hozzávalók:

1 db Tefal Actifry készülék egyenesen a forgalmazótól

Essencia Főzőiskola (nem igazán krumplisütésre szakosodva egyébként, természetesen)

80 dkg hasábokra vágott krumpli

1 evőkanál napraforgóolaj

- a mártogatósakhoz:


francia:

1 kicsi padlizsán
1 kis cukkini
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
2 paradicsom
1 zöldpaprika
provance-i fűszerkeverék
só



görög:

1 pohár kissé lecsepegtetett joghurt
10 dkg uborka reszelve
3 mentalevél
kis csokor petrezselyem
fél gerezd reszelt fokhagyma
egy kk. oregano
só
bors




amerikai:

5 dkg pirított dió durvára törve
15 dkg tejföl
1 evőkanál majonéz
2 dkg blue cheese
őrölt bors


A sütnivaló típusú krumplit megpucoltam, szép egyenletes hasábokra vágtam, betettem a készülékbe, meglocsoltam az egész 1 evőkanál olajjal, bekapcsoltam, aggódva figyeltem a meggondoltan kevergető gépet, azután végül is magára hagytam és összesen 40 perc után kivettem a sültkrumplit, szerencsére pár hasábot le is tudtam belőle fotózni.

A zöldségekből kevés olajjal ratatuille készült, provance-i fűszerezéssel, azután kicsit negturmixoltam, hogy mártogatós legyen belőle.

A görögös dip-hez a joghurtba kevertem az aprított és egyéb fűszereket, a fokhagymát és a lereszelt uborkát.

Az amerikai mártáshoz a diót serpenyőben szárazon kevergetve átpirítottam, durvára törtem, és összekevertem a többi hozzávalóval.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Az egyszerű moszkauer

Mert Jóanya belátja hibáit és súlyos tévedéseit, amelyek abból indulnak, hogy ki kell rángatni a gyereket a húsleves-babgulyás-rántott-hús-brassói-kelt tészta-csirkepörkölt bűvös hatszögéből, azután meg leshet, amikor szemrehányják neki a "gasztrocsodákat". Így azután Jóanya magába néz, és utolsó őszi, váratlanul láblógatós vasárnap délutánján a kertbe való építkező jellegű kibámulás helyett süt egy egyszerű moszkauert. Mivel ez a friss dió megtörésével kezdődik - amely egyébként az egyetlen munkafázis,ahol igénybe lehet venni némi segítséget, különben elfogyna a sütimassza meg az étcsoki-bevonat fele - alig két óra alatt megvan vagy száz süti, de ez a szám ne tévesszen meg senkit, mert ezek bizony vékonykák-laposak - ahogy kell -, 4-5 darab egymás után a legkisebbeknek is lecsúszik rögtön.

Az egyszerű moszkauer egyébként számomra sokáig cukrászati rejtélyt képezett, el nem tudtam képzelni, miféle titkos recept alapján készítik az aranyárban mért lapocskákat. Azután egyszer véletlenül továbblapoztam a horvátilonában, és akkor gyanússá vált a Moszkvai sütemény álnéven szereplő teasüti. Azóta minden karácsonyra sütök egy hatalmas adagot, de most, hogy szánom-bánom bűneimet, ami mákos sütemények meg zöldséges rizsköret formájában csúcsosodott ki (még jó hogy az ebadta kölyköknek azért a szűzérmék valahogy csak lecsúszik) muszáj volt sütnöm műsoron kívül, főleg hogy a moszkauer olyan egyszerű.

A karácsony-feeling is megjött hozzá alig pár napon belül, helyes kis hózápor formájában.


Hozzávalók:


15 dkg darált dió

15 dkg porcukor

1 dl tejszín

7 dkg vaj

7 dkg narancshéj nagyon apróra vágva vagy reszelve

2 dkg liszt (egy nagy púpozott evőkenál)

kevés rum


A darált diót összekevertem a puha vajjal és az összes többi hozzávalóval, kivéve a lisztet, és egy lábasban forrásig, kevergetve összefőztem. A tűzről levettem és alaposan elkevertem benne a lisztet.( A narancshéj mennyiségéhez nagyon vékonyan hámozva és tényleg vékonyra felvágva kb. 2 nagy narancs szükséges, reszelve pedig inkább három. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor inkább a reszelés, mert rágós, nagy narancsdarabkákkal nem igazán élvezhető a süti.)


Sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól legalább 2-3 cm távolságra teáskanálnyi masszát raktam, és azután egy másik teáskanál rumba mártogatott hátával meglapogattam kicsit ( kb. fél centi vastag és másfél cm átmérőjű lesz így), és amelyiket kellett, kerekre is igazítottam.

175 fokos sütőben kb. 5 perc alatt sülnek meg a sütik, eleinte ijesztő, ahogy szétfolynak és picit fortyognak, de azután ez megáll, és amikor épp barnulni kell a szélük, lehet kivenni őket.

A tepsin hagytam kihűlni őket, ekkor még úgyis szilárdulnak kicsit, közben meg már sülhetett a váltás tepsi. Ezt kivajaztam-liszteztem inkább, emiatt a moszkauerek kicsit szilárdabb lábakon álltak.

Amikor mind készen lett, olvasztott étcsokival kentem be az aljukat.


Horváth Ilona recept.

Bukta

Sajnos, gyenge vagyok, nem tudok ellenállni az olcsó, egyszerű nyelvi humornak: lebuktam. Merthogy buktát én még sosem sütöttem. A mélylélektani elemzés pedig arra az eredményre vezetett, hogy teljesen egyszerű oka van: a horvátilonában a bukta után egyből az aranygaluska következik, ugyanaz a tészta - csak kicsit lágyabb, írja a titokzatos szerzőnő - de aranygaluska mindent visz, lehetne nálunk akár hetente is, akkor is megennék a Népek szó nélkül. Igazából a szilvalekvár ürügyén indultam neki a buktának, csak azután leszavaztak, mert nálunk a sárgabarack mindenki szíve csücske, és hát nem lehet semmibe venni a népakaratot, főleg ,hogy egyszer már megkaptam a héten: "Anya....ne csinálj már mindig ilyen gasztrocsodákat (megj.:????), hanem csak egy egyszerű moszkauert (!), cookiest vagy muffint...jóóóóó? "

Lehet, hogy a szilvalekvár-töltelékkel végképp kihúztam volna a gyufát.

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

2 dkg élesztő

2 tojás sárgája

3,5 dl tej

6 dkg vaj

5 dkg porcukor

csipet só

20 dkg darált dió

10 dkg kristálycukor

5 dkg vaj

Ha itt vannak már a hűvösebb idők, a kelt tésztát úgy kezdem el, hogy előző este kipakolom az összes hozzávalót a konyhába, hogy ne legyenek kamra-hidegek.

A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem 1 decit a langyos tejből, belemorzsoltam az élesztőt és 1 teáskanál porcukrot is rászórtam. Kicsit hozzákavartam a lisztből is, és hagytam 10 percet felfutni. Ezután hozzáöntöttem a 6 dkg-nyi olvasztott vajat, a maradék porcukrot és a tojássárgákat és a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbehajt, dögönyöz körré, negyedkört fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, dögönyöz körré stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.

Ezután a munkalapot jól kiliszteztem és a tésztát 0,5 cm vastagságúra nyújtottam, 8x10 cm-es téglalapokra vágtam és a tésztatéglalapok közepére egy csíkban kb. egy evőkanálnyi dzsemet tettem, (mivel ez szilárdabb és folyósabb részekből áll, nem igazán lehet többet belerakni a kifolyás és megégés veszélye nélkül) majd a hosszabbik oldaláról tekerve felhajtogattam, a végét kicsit megnyomogattam, ki ne folyjon a töltelék.

Ezután újabb, félórás kelesztés következett.

A 200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem, de miután betettem, lecsavartam a hőt 180-ra és az utolsó 15 percben a tészta tetejét alufóliával letakartam. Sütője válogatja, úgyhogy egy tűpróba azért nem árt.

A sütőből kivéve a tészta tetejét cukros vízzel kentem át, attól lett szép fényes.



Hát persze hogy Horváth Ilona.

Francia csúsztatott palacsinta

Ez bizony nem az a diós-lekváros. Az ennek szerintem a nyomába se érhet. (Vagy változatlanul elég nekem egy évben egyszer valami zserbószerűség.)
Miután ezt tisztáztuk, még előrebocsátanám, hogy ezt tényleg inkább tapasztaltabb, türelmes és emellett elszánt hobbiszakácsoknak ajánlanám. Az elszántság nemcsak a megvalósításhoz szükséges, hanem számolni kell kipróbáláskor azzal is, hogy ezt követően családunk tagjai úton-útfélen ezt fogják követelni tőlünk, mindegy, mi van, egyszerű hétköznap vagy valami ünnep, és az alapmennyiség méretre inkább egy könnyű desszertféleség 4 személyre. Ki lehet nevezni sűrűbb leves után másodikfélének is, csaképp lehet úgy járunk mint én: az üres tányér felett rámvetett szemrehányó pillantások hatására kénytelen voltam megígérni egy záros határidőn belüli tíztojásos verziót. A türelem meg azért szükséges, mert a tészta titka a nagyon lassú tűzön sütés, azaz egy palacsinta 4-5 perc alat készül el, legjobb ha van két nagyjából egyforma serpenyőnk a sütéshez, úgy némileg haladósabb lesz.

A recept a főnökömé: ahogy mondani szoktam, van aki gasztroblogot firkálgat, van aki meg főz, mondjuk egy kisebb létszámú hétvégén úgy alig 20 emberre. De ha épp mindenki ráér, simán vannak negyvenen egy szülinapon, úgyhogy ő ennek 50 tojásból is neki szokott állni...



Hozzávalók:

5 tojás

5 dkg cukor

5 dkg vaj

5 dkg liszt

4 dl tej

4 csomag vaníliás cukor

2 citrom lereszelt héja

olvasztott vaj a sütéshez


A tojások sárgáját sűrű, habos, világossárga krémmé kevertem a cukorral, hozzákevertem a puha vajat, a tojások fehérjét pedig kemény habbá vertem. A sárgájához kevertem a lisztet, majd a tej felét, fokozatosan, hogy sima legyen - legjobb a kézi robotgépet el se tenni.
Ezután a masszához kevertem a tojáshab felét, óvatosan, egy fakanállal. Ezután került bele a tej második fele, majd a hab maradéka - ekkor nem baj, ha nem keverjük el tökéletesen - nem is nagyon lehet, mert viszonylag híg palacsintatészta magasságában járunk.

Kár, hogy nem készítettem fázisfotókat, mert azt kell mondjam, ekkor a tészta állaga kissé ijesztő :) Alul a sűrűbb sárgás tészta, felül pedig a hab - mintha furcsán szétválna a kétféle állagú rész. De ez így van jól.

Ezután rögtön sütni kell, nehogy összeessen a tészta.

A 28 cm-es - nem a palacsintasütő!!! - valamiért abban ez nem működik!! - szeletsütő (thát magasabbb oldalfalú) 26 cm-es teflonserpenyőmet jól kikentem vajjal, megforrósítottam, és beleöntöttem 1 merőkanálnyi tésztát. Úgy kell kanalazni, hogy előtte óvatosan keverni kell rajta egyet, hogy kerüljön bele a tetején úszkáló habocskákból is. Kb. 3 mm vastag lesz a tészta a serpenyőben- a klasszik tésztához képest emiatt nem is kell "kanyarítani" a serpenyőben. Ezután rögtön levettem a lángot majdnem teljesen takarékra, és türelmesen vártam, úgy 4-5 percig. Ekkorra az alja kellemesen megpirul, a teteje pedig rezgős-habos marad. Amikor már láttam, hogy enyhe rázogatásra csúszkál a serpenyőben a tészta, tálra csúsztattam, és kezdtem előlről az egészet. A palacsintákat sorban megszórtam a citromok lereszelt héjával elkevert vaníliás cukorral.



Ebből a mennyiségből 8-10 db palacsinta lesz, az utolsó a sült, alsó felével felfele kerül a többi tetejére.

Lehet persze négyrét hajtogatva egyenként is tálalni, de egy-egy darabbal tuti nem elégszik meg senki...

Ha csinálunk hozzá esetleg valami kis narancsmártást, akkor végképp ünnepi desszertet varázsolhatunk belőle, bár nálunk ezt eddig senki nem reklamálta.







Egy évvel ezelőtt: Rokfortos pite










Két évvel ezelőtt: Currys lencsekrémleves

Luxus krumpliköret

Vagy egytálétel is lehet egy kis sajttal turbózva. Merthogy a zöldség nálunk nem annyira nyerő, vagy mondjuk inkább úgy, hogy olyan zöldség lényegében nem létezik, amit mindenki szeret, pedig nem is édesköményről,cékláról, padlzsánról vagy cukkiniről, hanem például egy egészen egyszerű zöldborsóról van szó.
Nem egyszerű az életem, ebből látszik.
Ezért legalább az alapokon próbálok valamit variálni, mert mégsem lehet állandóan krumplipürét enni. Azt inkább le se írom, hogy ez a köret is csak úgy nagyjából 80%-os sikert aratott, bár a végére belejöttek...pedig omlós, krémes, szaftos, selymes, enyhe kis hagymaízzel, nekem tökéletes.



Hozzávalók:

1 kg krumpli (hámozva)

2 dl tej

2 dl tejszín

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

pár tekerésnyi/ késhegynyi bors

2 tk. só






A megpucolt krumplit 1 cm-nél kicsit vékonyabb karikákra vágtam, lábasba raktam, hozzátettem a négybevágott, megtisztított vöröshagymát és a kicsit megnyomkodott fokhagymagerezdeket, felöntöttem a tejjel, tejszínnel, sóval, borsoztam, és lefedve, kis lángon 20 percig főztem.
Közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem, a majdnem teljesen megfőtt krumplit - a vöröshagymától megszabadítva - mindenestől egy kisebb jénaiba öntöttem, eligazgattam, a tetejére pedig kevés vajat forgácsoltam.

15 perc alatt a teteje ropogós, a belseje puha, omlós lett, a tej-tejszín pedig sűrű, sárgás, enyhén hagymás szafttá sűrűsödött be.

Nigella receptje.

Mákvirág

Egyeseknek mákjuk van, folyton, mindenféle, sült, gőzben főtt meg ilyesmi. Nem csoda, ha a jó példa ragadós, és egyre több lementett mákos recept várja hogy ne csak fejben, hanem a valóságban is megfőzzem-süssem. Mivel a sós variáció annyira bejött, így találtam párt egy édes-ropogós-omlós mákos keksz formájában. Aki szereti, hogy egy keksz nem túl édes, jól eltartható, nagyon kiadós, a teljes kiőrlésű liszt miatt meg úgy egyébként is megideologizálhatóan egészséges, és a tetejébe még mákos is, az próbálja ki, nem fog csalódni.

Kétféle tölteléket kapott: olvasztott étcsoki és sült málnadzsem, és az utóbbi kiütéssel győzött.


Hozzávalók: (106 (!) db, vagyis töltve 56)




33 dkg teljes kiőrlésű liszt

1 tk. sütőpor

2 és fél ek. mák

fél tk. só

17 dkg vaj

14 dkg nádcukor

3 tojássárgája

1 tk. vaníliakivonat vagy 2 vaníliás cukor

3-4 ek tej


A száraz hozzávalókat összekevertem.
A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, de ekkor már csak egy rövid ideig kevertem újra, majd fakanállal belekevertem a tojássárgáját és a vaníliakivonatot, majd hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Ekkor még nehezen állt össze, így hozzáadtam a tejet is - a negyedik ek. nem is tej, hanem tejszín volt, mert túl keménynek találtam a tésztát, és nem akartam, hogy a túl sok tej miatt törjön.
Az összegyúrt tésztát 4 részre osztottam, és jól kilisztezett munkalapon, felül is liszttel szórva egészen vékony, alig 2 mm vastagságú lapokká nyújtottam. Bár a teljes kiőrlésű liszt miatt sűrű a tészta, és nincs is túl sok folyadék benne, muszáj volt lisztezni, mert hajlamos a nyújtófára ragadni, törni. A lapokat folpackkal elválasztva egy tálcára raktam, és egy órát a hűtőben pihentettem.

Ezután már csak ki kellett szaggatni a 106 darabot ( a maradékokat persze újra összegyúrva és vékonyra nyújtva) de a sütés gyorsan megy, mert 175 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben adagonként pontosan 7 perc tényleg elég nekik, hogy tökéletesek legyenek.




A receptet Heidi Swanson oldalán találtam, ahol a szerintem kevéssé kifejező barnacukros töltött keksz néven fut. Az elkészítés módján változtattam egy kicsit, - páldául a hűtőhideg tésztát igen nehéz vékonyra nyújtani szerintem - és lehet, hogy az én sütőporom szuper, de nekem 2 mm-es (1/12 inch) tésztából sem lettek olyan elegánsan vékony kekszeim mint neki :)

Tanulság még: sima lisztből is jó, akkor óvatosabban kell adagolni a tejet. A nádcukrot ,ha porrá őröljük, simább, csinosabb lesz a süti felülete.

Dicséret

Nagyobb ( rántott csirkemell közben, vasárnap) : Anya, ez a husi olyan finom, mint a mekis szendvicsben!!

Csak tudnám, honnan tudja, mikor ő ott csak sajtburgert eszik. Hármat egy ültő helyében.

Halas lasagne

Bár a jelszó, hogy csak halakkal ne kelljen dolgozni, még mindig nem vesztette nálam aktualitását, főképp azért, mert úgy gondolom, amit nem szeretek igazán, azt nem is tudom jól elkészíteni sem, azért próbálkozom erősen. Egyrészt mert csak ezért nem száműzhetem a halat az asztalról, másrészt meg milyen finom, egészséges, csupa jótétemény a hal. Hát akkor együnk halat. Ami jelen esetben szerényebben képviselteti magát az ételben, de legközelebb megpróbálom figyelmesebben olvasni a recept elejét, ahol 6 személyre másfél kiló halat dolgoznak be a lasagne-lapok közé.Vagy az már túlzás?

Ami nagy meglepetés volt, hogy mennyire finom volt a receptben szereplő póréhagyma helyettesének szánt petrezselyemgyökér (nálunk úgy hívják: zöldség, és passz); finom diós ízt adott az ételnek, így abszolút jól passzolt a halhoz.


Hozzávalók: (4 személyre)

12 lap zöld lasagne lap

4-5 szelet tengerihal-filé (pollock-filé, pontosabban)

40 dkg sárgarépa

20 dkg petrezselyemgyökér

1 nagy sárga kaliforniai paprika

5 dl tej

5 dkg vaj

5 dkg liszt

egy csokor petrezselyemzöld

késhegynyi currypor

1 zöldcitrom

bors

só


A halfilét kiolvadás után leszárítgattam, sóztam, borsoztam és meglocsoltam a zöldcitrom levével.

A vajon lassan megfuttattam a lisztet, folyamatosan kevergetve felöntöttem a tejjel, simára kevertem és kevergetve besűrítettem a besamelt, majd belekevertem a felaprított petrezselymet és a curryport.

A megtisztított zöldségeket felkarikáztam és lobogó vízbe dobtam 3 percre, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem. A paprikát kisujjnyi csíkokra vágtam.

Ezután kevés besamelt öntöttem a kivajazott jénai aljára, kiraktam 3 lasagne lappal (mint tudjuk, a hőálló tál- és tepsigyártók valamint a lasagne-lap gyártók titkos, globális összeesküvése folytán NINCS olyan tál vagy tepsi, amibe pontosan beleillenének a lapok, akárhanyasával is rakjuk őket) a zöldségek egyharmadát elterítettem, meglocsoltam besamellel, újabb réteg lasagne, ezután a halszeletek és besamel, megint tésztalap, a megmaradt zöldség fele és besamel, tésztalap, maradék zöldség és besamel. Közben sóztam is óvatosan minden zöldségréteget
A 200 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt sült készre, szépen összeállt, a felesleges zöldség- és hallé elpárolgott, a teteje megpirult.

De a hal, az kevés volt benne. Majd legközelebb.

Egy ezeréves karácsonyi tina különszámban talált recept alapján.